freerider

10. 09 .2024

Potyautasság hatása a társadalmi felelősségvállalás intézményeire

A POTYAutas és a szolidaritás

 „Potyautasságnak” nevezzük az osztatlan közös tulajdonban levő társadalmi vagyon norma szegő használatát, amit a szakirodalomban a „közlegelők tragédiájaként” emlegetnek. A felebaráti szereteten, szolidaritáson alapuló társadalmi felelősségvállalást a potyautaság lerombolja. A potyautas normaszegésnek vannak akár naponta látható megjelenési formái, a közterületi szemeteléstől, a tömegközlekedési bliccelésen keresztül a dugóban türelmesen álló autók szabálytalan előzéséig. A normakövetést romboló hatás könnyen felismerhető a szabályszegés multiplikatív hatásáról, ahol a szabálykövetés átvált általános szabályszegéssé.

Ahogy a dugók kapcsán a helyben járó motorok által kibocsátott kipufogógáz és annak szennyező hatása a szembeötlő felszíni jelenség, miközben az igazi probléma az elvesztegetett idő és annak tényleges társadalmi költsége, úgy a potyautasságnak is vannak a fentebb taglalt felszíni, könnyen felismerhető és leküzdhető jelenségei, és vannak a polgári demokráciák alapját adó fő társadalmi rendszereket lebontó, nehezebben felismerhető hatásai. Sajnos a potyautasság a polgári demokráciák – a nyugati civilizáció Niall Ferguson https://www.hoover.org/profiles/niall-ferguson által azonosított - legfontosabb intézményei (6 killer apps of western civilisation) működési modelljét is lerombolja.

Az alábbiakban azzal a három komplex potyautas jelenséggel kívánok röviden foglalkozni, amelyek a társadalmi felelősségvállaláson, szolidaritáson alapuló legfontosabb gazdasági alrendszereket kerülik meg az egyszerű polgár számára nehezen detektálható módon és okoznak jelentős közösségi kárt.

Közteher-viselés – adózás

Warren Buffet a legszerényebb életvitelű és legfelelősebben gondolkodó milliárdos, akinek rendszerint igaza lesz. Az USA legnagyobb vállalatainak az ezredforduló körüli átlagosan 22%-os Tao szintje mostanra 11% alá esett, vagyis 20 év alatt lefeleződött. Buffet szerint, ha minden USA vállalat befizetné a Berkshire által fizetett 21% effektív Tao-t a költségvetésbe, megszűnne az USA költségvetési hiánya. Itthon a 9% törvény szerinti nyereségadó ráta valójában alig 5% effektív Tao-t jelent átlagosan a vállalatok számára. Piketty szerint az elmúlt 50 évben a tőkejövedelem növekedése messze meghaladta a munkajövedelem növekedését, ezáltal fokozva a jövedelmi, vagyoni egyenlőtlenséget. Az egyenlőtlenség pedig rombolja az általános társadalmi növekedési potenciált. A globalizált világban a CSR és az ESG mindenre kiterjed, kivéve a tisztességes adófizetést. https://www.scirp.org/journal/paperinformation?paperid=73165

Ennek egyik leginkább vérlázító példája az Apple, Google, Amazon és Meta zéró hozzájárulása az EU költségvetéséhez, miközben letarolják a média, a hirdetési és a digitális piactereket EU szerte. Az EU szintű adózási rendszer, mint a társadalmi költségek és a társadalmi vagyon újratermelésének közmegegyezésen alapuló fedezete nem engedheti meg ezt magának. Ha a globalizáció nyerteseinek tekinthető nemzetközi vállalatok effektív adószintje nem a fele – harmada lenne a helyi, regionális KKV-k által fizetett adónak, akkor már rövidtávon csökkenne az államok eladósodottsága és csökkenne a helyi-regionális vállalatok adóhátránya, talpra állna, megerősödne a helyi KKV szektor.

Az ingyenességgel nem lehet árban versenyezni. Az EU-ban ingyen adott termék promóciója után a cégnek meg kell fizetnie az ÁFÁ-t az érintett ország költségvetésének. Mindezt sem a Google, sem a Meta, sem az Amazon nem teszi meg, miközben az ingyenességgel megakadályozzák egy EU versenytárs felépítését. Az ingyenességgel megszerzett adatokat pedig sikeresen értékesítik 3. felek számára, így válik valóra, hogy ha nem kellett fizetned egy hasznos termékért (lásd Google keresés vagy Meta szolgáltatások) , akkor a választásod – preferenciád lett a termék maga. Ettől azonban nem változik az a tény, hogy ezen nagyvállalatoknak be kellene fizetniük az ÁFÁ-t a költségvetésbe a szolgáltatás után, erre márt vannak költség számítások, tudható, hogy egy Google keresés hány €centbe kerül.

Az ÁFA EU szintű beszedése ezen szolgáltatóktól az áru import mintájára megváltoztatná a teljes digitális teret, versenyhelyzetbe hozva az EU technológiai szektort a jelenlegi teljes kiszolgáltatottság helyett. Ráadásul egy termék értékesítése kapcsán létezik a dömping ár tv.-i kategóriája, ami a versenytárs ellehetetlenítését célzó árazási politikát hivatott büntetni. Ezt szelektíven alkalmazzák is távolkeleti cégekkel szemben, de ingyenes termékértékesítéssel jellemezhető amerikai cégekekel szemben soha. Állításom szerint ezért sincs EU szintű adattárolás, informatikai fejlesztés, chip gyártás stb. Pedig chip litográfiában és lézer optikában verhetetlenek vagyunk. A TSMC mozdulni sem tud a holland ASML és a német Zeiss nélkül. A TSMC-ASML-Zeiss nélkül pedig se a Tesla, se az Apple, se a Samsung és az MS sem tud fejlődni.

Javaslatom szerint adó optimalizálásra szakosodott vállalatokkal kell átlátható és csak 10 évente változtatható adó jogszabályokat készíttetni. Az adózást addig kell egyszerűsíteni, amígaz adóhatóságok számítógépei automatikusan el tudják készíteni minden magánszemély és KKV számára az éves adóbevallást automatikusan. A nemzetközi vállalatokra vonatkozzanak külön szabályok. A lokális-regionális cégeknél az értékteremtés maradjon meg a termelés – szolgáltatás fronton, ne az adókerülésben! Ha mindenki fizeti, lehet alacsony az adó. Minél szélesebb a beszedési bázis, annál alacsonyabb lehet a kulcs. Az adó elkerülése – az optimalizáció – legyen drágább, mint a tiszta alacsony adó megfizetése. Ekkor megszűnik maga az adó optimalizálást végző szakma is. A normakövetés erősödik, a potyázót megvetik. (mint manapság az SK vagy D adókerülő rendszámmal közlekedő NERest).

A nemzetközi cégeket, mint a globalizáció nyerteseit a KKV szektornál magasabb adókkal kell GLOBÁLISAN megfogni. Nem hangzatos CSR és ESG elvekre van szükség, hanem adózási tisztességre, arra, hogy ezen cégek tisztességgel megfizessék a rájuk eső közterheket. A méretgazdaságossági hatás egyébként is a globalizált cégek felé lejtő gazdasági pályát eredményez, ezért az államnak vagy az államok uniójának (EU) a KKV szektort kell versenybe hoznia, mert ők az új gondolatok, a verseny és az innováció tényleges forrásai. A globális cégek által működtetett média és lobbi az egyenlő pályán egyenlő esélyeket már eleve eltéríti (ők már eleve biciklivel mennek.  Sándor György után szabadon.)

Céges magánfilozófiám szerint az a vevő, aki nem fizet, az nem vevő, hanem adós. Az adós más kávéház, mint a Vevő, aki, ahogy mondani szoktuk, a Király. Az állam vagy az EU szempontjából az a globális cég, amelyik nem vesz részt a közterhek tisztes viselésében, az potyautas, aki a jogbiztonságot, az infrastruktúrát, a jól képzett munkaerő hasznait szedi, élvezi a szabályozott piac előnyeit, de adót nem fizetve nem téríti meg ezen költséges infrastruktúra fenntartásának költségeit, így tiszteségtelen előnyre tesz szert, azaz csal. Az állam feladata a szabályok sportszerű betartatása a játékban részt vevő minden szereplővel bármekkora is a lobbiképessége, mert a medencében a vízilabda szabályok mindenkire egyformán érvényesek. Ennek hiányában nem érdemes beugrani a medencébe. A társadalmi szabályok meghekkeltségét a Z generáció a saját bőrén érezve nem is kíván részt venni a játékban. Passzívvá vált, nem akar semmit és nem is vállal semmit. Tisztelet a kivételnek!

Egészségbiztosítás

A nemzeti vagyonban a gazdasági infrastruktúra és a termelőeszközök meghatározó elem. Vagyonként értelmezhető azonban a nemzetet alkotó személyek egészsége is. Az egészség vagyont szintén állam – nemzet alapon szerveződő szolidaritási alapú rendszer tartja fenn.

Az egészségbiztosítás, mint nemzeti szolidaritási közösség szintén ki van téve a potyautasságnak. A szolidaritási közösség kockázati közösséget képez, azaz az egyes befizetők viselik a többi résztvevő egészségügyi kockázatát. Ebbe bizony beletartoznak a dohányosok, az alkoholisták és az extrémsportot űzők és a katasztrófavédelmisek is, bár ez utóbbi kapcsán változás van folyamatban. Az egészségbiztosítási kockázat közösségben minden állampolgár köteles részt venni. 18 év alattiak ill. a nappali oktatásban résztvevők, ill. a nyugdíjasok egészségbiztosítási fedezetét a 18-65 év közötti munkavállalók fizetik generációs, családi transzferként azt feltételezve, hogy később a munkavállalói körbe belépve ők is befizetik majd a következő generáció tagjai számára fedezetet biztosító hozzájárulást. Azaz az egészségügyi fedezetet a hazai jövedelmet elérők biztosítják mindenki számára 0-18 között épp úgy, ahogy 65 év felett.

És itt jön a képbe a potyautasság, ami megannyi kérdést vet fel.

  • Potyautas-e az a fiatal, aki igénybe veszi a hazai oktatási időszakában az ingyenes egészségügyi szolgáltatást, de a későbbiekben külföldi munkavállalás során nem a hazai közösségnek fizeti az egészségbiztosítást?
  • Potyautas-e az, aki egészségromboló életvitelt folytat – azaz tudatosan nagy egészségügyi kockázatot vállalva túlsúlyos, dohányzik, nem sportol, alkoholt és drogokat fogyaszt, ezzel tönkreteszi magát és extrém gyógyítási költséget generál?
  • Potyautas-e az, aki extrémsportolás közben vállalja az extrém kockázatot? Kiterjed-e az önkéntes kockázat közösség az extrém sportolók egészségügyi ellátására?
  • Potyautas-e az, aki extrém munkastresszt vállalva, top vezetőként tesz szert top jövedelemre, de a stressz egészségügyi következményeit a kockázat közösséggel fizetteti meg?
  • Potyautas-e az, aki a legveszélyesebb munkákkal (katonaság – rendőrség – katasztrófa védelem stb..) olyan kockázatokat vállal, ami messze meghaladja az átlagot, DE mindezt egyébként a közösség érdekében teszi?
  • Potyautas-e, a súlyos rákkal küzdő dohányos, aki a rendkívüli költségű kemoterápiás kezelés közben sem hagy fel a dohányzással fokozva evvel a közösség költségeit?
  • Potyautas-e a drogos vagy az alkoholista, aki rendszeresen közfinanszírozású rehabilitációra szorul?
  • Potyautas-e a védőfelszerelés nélküli városi bringás, motoros?
  • stb.

Lenne-e visszatartó hatása egy olyan, rendszeres egészség szűrésnek, ahol a szűréssel visszaigazolt egészségügyi kockázat növekmény - túlsúly, dohányzás, alkohol vagy drog használat stb. - magasabb egészség kockázati besorolással és magasabb havi hozzájárulási kötelemmel járna? Hasonlóan az autóbiztosítás bónusz-malusz rendszeréhez, ahol a rendszeres balesetet okozó autótulajdonosnak magasabb a biztosítási díja, mint a szabályosan közlekedő, minimális kockázatot jelentő vezetőnek.

A rendszer könnyen kiszűri a nemfizetőket, akinek nincs a befizetése az csak sürgősségi ellátást, életmentő szolgáltatást kaphat, gyógykezelést, gyógyítást nem. A fenti potyautas pozíciók kezelésére, pl. extrém sportolók baleseti, gyógyítási költségei, még csak kísérletek történnek jelentős társadalmi ellenállással, mert a sportolókkal kezdik, akik egyébként alig veszik igénybe az alap egészségügyi szolgáltatást. A Covid ráirányította a figyelmet az egészségügyben dolgozók magas fertőződési, azaz egészségügyi kockázataira. Nem Covidhoz kapcsolódik, de az építőiparban, a szállításban, a bányászatban, mezőgazdaságban is vannak olyan tevékenységek, amelyek egészségügyi kockázatai jelentősen átlag felettiek!

” Az érdekeltség meghatározza az eredményt” Charlie Munger féle összefüggésére támaszkodva a társadalmi szereplők tudatosságán és érdekeltségén keresztül lehetne olyan visszacsatolási mechanizmusokat beépíteni az egészségbiztosítási rendszerbe, amely a kívánt hatás felé terelné a közösséget. A kívánt hatás az egészség vagyon növekedése, ill. az egészségügyi költségek csökkentése. A rendszeres egészségügyi felmérésben történő részvétel egy személyes bónusz-malusz rendszerben a sportolással elérhető kiváló nagylabor eredményt kisebb havi befizetéssel jutalmazná, ahogy a szintén felméréssel bizonyítható dohányzás, drog és alkohol használat magasabb kockázata magasabb befizetési kötelemmel járna. A rendszeres felméréssel kiszűrhető a droghasználatban érintett, de még nem súlyos függőségben levő személy. A korai segítség hatékonyabb, és életeket, családokat menthet meg a jövő számára. Az emelkedő kockázat – emelkedő befizetési kötelem épp úgy hatna a munkahelyi stressz miatti kockázat növekedésre, mint a szabadidős kockázat többletre (extrém sportok). A tudatosság növelése már önmagában is a helyes életmód felé terelné a többséget. Az extrém kérdések kezelésére pedig egyedi megoldások hozhatók létre, lásd az extrém sportolói kiegészítő biztosítás vagy a menedzsment biztosítással egybekötött menedzsment egészségügyi szűrés általánossá válása.

Az adókerülés és adó optimalizálás határfelülete kapcsán a tényleges adóztatási szinttel vizsgáltuk a közteherviselés potyautasait. Az egészségügyi biztosításban nem a befizetési oldalon jelentkezik a probléma, mert vagy megvan a biztosítottsági fedezet, vagy nincs. Nem a befizetési oldalon, hanem a rendelkezésre álló társadalmi egészségügyi szolidaritási keret indokolt vagy indokolatlan használata oldalát kell vizsgálnunk. Ezt a tipikus közlegelő problémát, a rászorultság, a kiszolgáltatottság, az addikció kiváltotta együttérzés, szolidaritás komplikálja.

Sajnos a közösségi költségvetés még akkor is korlátos, ha az emberi szeretet és együttérzés nem az, ezért a közös költségvetésre, az egészségügyi biztosítási alap használatára vonatkozó szabályokba a visszacsatolás, az érdekeltségi viszony beépítése nem elkerülhető. A családi egészség vagyonnal történő helyes gazdálkodás a háziorvos intézményre alapozva megoldható.

A családi egészségügyi alap tudatos használata (befizetés és használat kimutatása és ellenőrzése a családi orvos segítségével) és a megelőzés – életmód váltás költségek beépítése a rendszerbe a rendszeres felülvizsgálat mellé az első lépés. A második a rendszeres felmérések alapján a CASCO/KFG bónusz-malusz rendszere mintájára a magasabb kockázat besorolást magasabb befizetéssel kompenzáló személyes érdekeltségi rendszer elindítása. Evvel persze együtt jár az alacsonyabb kockázattal együtt járó alacsonyabb befizetés is. Evvel az érdekeltséggel a helyes életmód irányába terelhető a nagy többség. Az egyedi extramitások, mint az extrém sportolók, motorosok stb. vagy extrém munka körülmények közt dolgozók számára az egyedi biztosítási fedezet létrehozása.

Nyugdíj biztosítás

Az általános felfogás szerint a jelen nyugdíjhozzájárulás a felosztó-kirovó rendszerben a jövőbeni nyugdíj ellenértéke. A közhiedelem sajnos hibás. A jövő nyugdíját a mai gyermekek jövőbeni befizetése biztosítja. A valóság az, hogy a gyermekeink a nyugdíjunk fedezete. Amit pedig ma fizetünk be az a mai nyugdíjasok nyugdíját fedezi. Generációk közötti transzfer részét képezi az oktatás, az alap egészségügyi ellátás és étkeztetés, a kedvezményes közlekedés stb. A 3 generáció között a gyerekek megkapják szüleiktől a teljeskörű felnevelést, oktatást, ellátást. A szülők a munkavállalás mellett fizetik a nagyszülők nyugdíj fedezetét is.

A középső, szülői generáció két irányba is teljesít, a nagyszülők felé a felnevelésből eredő kötelezettségeit teljesíti, a gyermekei felé pedig a jövőbeli nyugdíja fedezetét teremti meg. Ezért keletkezik fedezetlenség – potyautasság akkor, ha az egyik generáció pl. külföldi munkavállalással megszakítja a láncolatot. Egyéni szinten lehet előnyös egy külföldi munka magasabb jövedelme. De a külföldön fizetett nyugdíj hozzájárulás az itthon maradt nagyszülők nyugdíjalapjában lukat hagy, mert azt az itthon maradóknak kell befizetniük, mert a nyugdíj közösség az adó és az egészségügy mintájára szintén országosan szervezett. Ha a kitelepülők magukkal vinnék a nagyszülői nyugdíj fizetése utáni kötelmet, akkor ez a potyautas jelenség megszűnne, de nem ez történik. A volt szocialista országokban működtetett felosztó – kirovó nyugdíjrendszer logikája szerint, egy befizető külföldre településével a megelőző korosztály nyugdíj fedezete megszűnik.

Hasonló a helyzet a gyermekvállalással is. Ha egy generáció kimarad a 3 lépéses generációs transzferből, azaz nincs gyermekvállalás, akkor az a család társadalmi szempontból potyautassá válik, mert nem teremti meg azt a generációt, amely a jövőben befizeti a családtagok nyugdíj alapját. A gyermek hiány, a következő generáció számára nyugdíjalap befizetés hiányt eredményez. A felosztható nyugdíjalap csökken, ezért tetszik, nem tetszik a közlegelők túlhasználata (túl kevés befizető – túl sok kedvezményezett) mintájára az általános gyermek szám csökkenés időskori nyomorúsághoz vezet. A csökkenő befizető számot csak korlátosan lehet nyugdíj hozzájárulás emeléssel kompenzálni és a kompenzáció csak átmeneti. A csökkenő születésszám tovább csökkenti a következő generáció létszámát, ami a problémát 20 évente, egyre alacsonyabb létszám mellett termeli újra. A folyamat végén a nyugdíjkassza kiürülése vár az utolsó generációra.

A családi adózás mintájára a családi nyugdíjbefizetés is erősítené a generációk közötti kapcsolatot. Másként tekint az ember arra a 10.000-Ft havi befizetésre, amiből 2,500 vagy 5,000Ft a nagymama nyugdíjszámlájára megy közvetlenül. A teljes szolidaritást felválthatja egy 10-25-50% érdekeltséggel felvértezett szolidaritás. Egyébként a mai informatikai rendszer tudja kezelni a meghosszabbodó életkor miatt a 4. generáció esetleges megjelenését a rendszerben. A közvetlen szülő-nagyszülő viszonyrendszerben a befizetés lehetne 50% általános szolidaritási alapú, a maradék 50% pedig családi alapú nyugdíjrendszer. Egy 4 vagy 6 gyermekes anyuka a gyermekei nyugdíjbefizetései 50%-át megkapva éljen kényelmesebben, mint egy gyermeket nem vállaló nő, aki minden megtakarítását elutazta vagy a gyermeknélküliséggel elért többletjövedelmét lakásvásárlásokba fektetve egyébként is kényelmesen él a bérleti díj bevételeiből.

Az iparosodott társadalmakban a szakirodalom a gyermeket tehernek, negatív hozamú befektetési eszköznek tekinti, evvel magyarázva a gyermekszám reprodukciós ráta alá történő esését. A családi adózási rendszer bevezetése már pozitív hatással van a gyermekszám vállalásra, de szükség van az egészségügy és a nyugdíjrendszerbe is beépíteni a többgenerációs családi összetartozás gondolatát. 3 generációs kevert családi és szolidaritás alapú nyugdíj modell a 3. generáció fontosságát újra értelmezi. A gyermek, mint a jövőbeni nyugdíj részbeni forrása esetén a Maslow modell biztonsági szintje is belép a döntéshozatalba és támogatja a gyermekvállalást. A gyermekvállalás és a nyugdíjaskori jövedelem összekötése a családi nyugdíjszámla létrehozásával több szinten is kifejtheti a pozitív hatását. A szeretett nagyszülő látja a gyerekek és az unokák befizetéseit, amivel az arctalan szolidaritás szeretett arcot kap. Az itthoni nyugdíj fizetés választhatóvá válik. A külföldi munkavállalás esetén az itthon élő nagyszülők támogatása közvetlenül vagy a nyugdíjrendszerbe történő befizetéssel bővülhet. Az érdekeltség létrehozható és a bevezetéssel együtt járó tudatosodás is segíti a családon belüli érzelmi, szellemi és anyagi kohézió erősítését.

Az adórendszer családi alapra helyezése az első lépés a gyerek születések ösztönzésének állami támogatásában. Az a cél, hogy a nagycsaládot vállaló szülők jobban vagy legalább nem rosszabbul éljenek, mint a családvállalásból bármilyen okból kimaradó párok vagy egyének. A családi egészségszámla és családi nyugdíj számla ehhez járulnak hozzá. Az érzelmi elköteleződést támogató nyugdíj és egészségügyi érdekeltségi keretrendszer megteremtése állami feladat. Ha mind három fő anyagi rendszer már egy irányba mutat, akkor ezen értekezés fő témája, a „potyautasság” társadalmi jelensége csökkenni fog, mert ki csal a nyugdíjbefizetéssel a nagymamája rovására. A családi összefogás és együttélés pedig jobbá teszi az embert.

Ezt tapasztalatból mondom, engem a családom és a barátaim az elmúlt 50 év során jobb emberré tettek, amit avval is köszönök nekik, hogy ezen gondolataimat papírra vetem, hátha MÉM-ként elindulnak az útjukon és a haza hasznára is válnak.